sírni láttatik az Ég

"Morsa, 1798.03.18

Óhajtott Szép Kincsecském!

Imé midőn te Éretted kiindulok az én balatoni utamra, sírni láttatik az Ég, és szomorú felhőknek fátyolával borította el kedveltető homlokát. Ah, Kincsem! ha én idejártomban elvesztelek tégedet, így fog sírni az én szemem, ily bús gyászba; komorabb lesz ennél a mái időnél az életem, ha az én kedvemnek tavaszoló, a kívánatos Lilla, azon nem fog ragyogni.

De hát annyi szerelmes esdeklésim, annyi éretted való fáradtságim, sőt az én örök hűséget esküdött indulatom, s a te kedves ígéreted, lehetnének-é valaha hiábavalókká? (...) Csak te lehetsz az az angyal, ki nékem világi életet Paradicsommá teheted: csak te lehetsz az a Kegyetlen, aki engemet a bánat és a keserűség mélyére visszabuktathatsz. Rajtad áll a választás. Nékem egyebet választanom soha sem lehet, hanem hogy téged szeresselek. Első megpillantásodra elvesztettem lelkemnek szabadságát: elloptad, elragadtad az én szívemet azon az egy estvén, amelyen először megláttalak. (...)"

Csokonai Vitéz Mihály